A gyermeknevelés költségei
Így a nyár végén, az iskolára készülődve több cikk foglalkozik a beiskolázási és általában a gyermeknevelési költségekkel.
folytatás
Iskolaérettség
A tanév kezdetekor sok szülő aggódik, vajon képes lesz-e "sajtkukac" gyermeke 4-5 X 45 percen keresztül nyugton maradni, sőt figyelemmel kísérni az óra menetét.
folytatás
Újabb hír Szegedről
A közelmúltban örömmel számoltunk be a szegedi egyszülős klub indulásáról. Most újabb programra hívjuk fel a figyelmet.
folytatás
Hírek archívum
...
Vekerdy Tamás rovata
Négyéves, kiscsoportos kisfiú anyukája érdeklődött, mit tehetne, ha az óvodában túl szigorúan veszik a "foglalkozásokat". Szabályosan kell fogni a ceruzát, nem illik a vonalon kívülre rajzolni, festeni, ha túl tarkabarkára sikerül egy fa, vagy tyúk nem tetszik az óvó néninek, gyurmázni csak egyszínűvel formázhatnak a gyerekek. A kisfiú pedig mindinkább kivonja magát a foglalkozásokból, csak üldögél, vagy rohangászik.
Vekerdy Tamás válasza:
"Azt gondolom, sem a kiscsoportban, sem a középsőben, sem a nagyban nem szabad elvárni az óvodás gyerektől, hogy szabályosan fogja a ceruzát. Ha így tartja, fogása görcsös lesz, elmegy a kedve a firkálástól, rajzolástól, "írástól". (még az iskolába lépő gyerekeknek is csak nem egészen nyolc százaléka tudja görcsös tartás nélkül, "szabályosan" fogni a ceruzát. A gyerekek keze erre a fogásra csak valamikor hat- és nyolcéves koruk körül érik meg, nagy egyéni különbségekkel. A lányoké általában előbb, mint a fiúké.)
Vonal - kontúr - meg egyáltalán nem kellene, hogy legyen a színező óvodás rajzán, vagy festményén. A legjobb az volna, ha kontúrtalan színfoltok adnák ki a formákat! A változatos színek szabad használata a gyerek érzelmi biztonságban kifejlődő érzelmi gazdagságát jelzi. Ami pedig a valósághű színeket illeti: nemzetközi vizsgálatokból tudjuk, hogy a kisgyermek számára (ahogy egyes nagy festők számára is) a piros, vagy a zöld ló lovabb ló, mint a természetes színű szürke, vagy pej, vagy almásderes ... A fákról nem is beszélve! Egyszer hallottam, amikor a felnőtt fát rajzolni tanította a gyereket: - Barna bot, zöld labda! - mondta, és a táblára egy barna vonalat húzott, amire egy zöld kontúrt kerekített. Az ilyen sablonok rongálják legjobban a gyermeki fantáziát és alkotókészséget. Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy ilyen barna törzsű fák nincsenek is a valóságban! A fák törzse szürkés-zöldes-pirosas-feketés-barnás stb., de soha nem az a bizonyos világosbarna.)
Még szerencse,ha a kisfiú otthon még nem hagyta abba a festést, színezést, rajzolást.
Nem hiszem, hogy szülői elfogultság van abban, amit leír - azt viszont biztosan tudom, hogy az óvodában nem kell effélét elvárnia gyerekektől. (Az is meglep, hogy az óvó néni "foglalkozást tart", és magyaráz. Szerintem erre nagycsoportban sincs szükség - nagyon sok óvoda működik nagyon jól, ahol ilyesmire nagycsoportban sem kerül sor - de kiscsoportban egyenesen tilos. Tudnunk kell, hogy a szabad játék, és a hozzá kapcsolódó mese, ének és utánozható tevékenység az, ami az óvodást valóban fejleszti.)
Úgy gondolom, hogy otthon nem rontottak el semmit, nem túl engedékenyek. "Túlzottan" élvezni pedig nem lehet a gyerekünket. Ha gyerekünk létét, személyiségét "élvezzük", az azt jelenti, hogy örülünk neki, tetszik nkünk, örülünk, hogy van - és éppen ez adja meg azt a vrázslatos érzelmi biztonságot, amiből a gyerek alkotó kedve és értelmi fejlődése is veszi az erejét.
Ha kisfia szorongva megkérdezi, hogy amit rajzolt magának szép-e, én a maga helyében mindenképp rávágnám (ha úgy látom, és úgy érzem), hogy igen, persze szép, nekem nagyon tetszik.
Szerző: Vekerdy Tamás
Küldje el ismerősének!
Négyéves, kiscsoportos kisfiú anyukája érdeklődött, mit tehetne, ha az óvodában túl szigorúan veszik a "foglalkozásokat". Szabályosan kell fogni a ceruzát, nem illik a vonalon kívülre rajzolni, festeni, ha túl tarkabarkára sikerül egy fa, vagy tyúk nem tetszik az óvó néninek, gyurmázni csak egyszínűvel formázhatnak a gyerekek. A kisfiú pedig mindinkább kivonja magát a foglalkozásokból, csak üldögél, vagy rohangászik.
Vekerdy Tamás válasza:
"Azt gondolom, sem a kiscsoportban, sem a középsőben, sem a nagyban nem szabad elvárni az óvodás gyerektől, hogy szabályosan fogja a ceruzát. Ha így tartja, fogása görcsös lesz, elmegy a kedve a firkálástól, rajzolástól, "írástól". (még az iskolába lépő gyerekeknek is csak nem egészen nyolc százaléka tudja görcsös tartás nélkül, "szabályosan" fogni a ceruzát. A gyerekek keze erre a fogásra csak valamikor hat- és nyolcéves koruk körül érik meg, nagy egyéni különbségekkel. A lányoké általában előbb, mint a fiúké.)
Vonal - kontúr - meg egyáltalán nem kellene, hogy legyen a színező óvodás rajzán, vagy festményén. A legjobb az volna, ha kontúrtalan színfoltok adnák ki a formákat! A változatos színek szabad használata a gyerek érzelmi biztonságban kifejlődő érzelmi gazdagságát jelzi. Ami pedig a valósághű színeket illeti: nemzetközi vizsgálatokból tudjuk, hogy a kisgyermek számára (ahogy egyes nagy festők számára is) a piros, vagy a zöld ló lovabb ló, mint a természetes színű szürke, vagy pej, vagy almásderes ... A fákról nem is beszélve! Egyszer hallottam, amikor a felnőtt fát rajzolni tanította a gyereket: - Barna bot, zöld labda! - mondta, és a táblára egy barna vonalat húzott, amire egy zöld kontúrt kerekített. Az ilyen sablonok rongálják legjobban a gyermeki fantáziát és alkotókészséget. Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy ilyen barna törzsű fák nincsenek is a valóságban! A fák törzse szürkés-zöldes-pirosas-feketés-barnás stb., de soha nem az a bizonyos világosbarna.)
Még szerencse,ha a kisfiú otthon még nem hagyta abba a festést, színezést, rajzolást.
Nem hiszem, hogy szülői elfogultság van abban, amit leír - azt viszont biztosan tudom, hogy az óvodában nem kell effélét elvárnia gyerekektől. (Az is meglep, hogy az óvó néni "foglalkozást tart", és magyaráz. Szerintem erre nagycsoportban sincs szükség - nagyon sok óvoda működik nagyon jól, ahol ilyesmire nagycsoportban sem kerül sor - de kiscsoportban egyenesen tilos. Tudnunk kell, hogy a szabad játék, és a hozzá kapcsolódó mese, ének és utánozható tevékenység az, ami az óvodást valóban fejleszti.)
Úgy gondolom, hogy otthon nem rontottak el semmit, nem túl engedékenyek. "Túlzottan" élvezni pedig nem lehet a gyerekünket. Ha gyerekünk létét, személyiségét "élvezzük", az azt jelenti, hogy örülünk neki, tetszik nkünk, örülünk, hogy van - és éppen ez adja meg azt a vrázslatos érzelmi biztonságot, amiből a gyerek alkotó kedve és értelmi fejlődése is veszi az erejét.
Ha kisfia szorongva megkérdezi, hogy amit rajzolt magának szép-e, én a maga helyében mindenképp rávágnám (ha úgy látom, és úgy érzem), hogy igen, persze szép, nekem nagyon tetszik.
Szerző: Vekerdy Tamás
Küldje el ismerősének!
