A gyermeknevelés költségei
Így a nyár végén, az iskolára készülődve több cikk foglalkozik a beiskolázási és általában a gyermeknevelési költségekkel.
folytatás
Iskolaérettség
A tanév kezdetekor sok szülő aggódik, vajon képes lesz-e "sajtkukac" gyermeke 4-5 X 45 percen keresztül nyugton maradni, sőt figyelemmel kísérni az óra menetét.
folytatás
Újabb hír Szegedről
A közelmúltban örömmel számoltunk be a szegedi egyszülős klub indulásáról. Most újabb programra hívjuk fel a figyelmet.
folytatás
Hírek archívum
...
Új időszámítás
A városban agylágyító a hőség, aki teheti menekül a zöldbe, vízpartra, erdőbe, csobogó, hűs patak partjára, vagy jobb híján a (jó esetben légkondicionált) munkahelyére. A napokban egy ilyen városi oázisban futottam össze azzal az ismerős mamával, aki éppen aznap engedte el először "egyedül" nyaralni egyetlen csemetéjét. Érdeklődésemre, miért is olyan izgatott, a "mi lesz, ha.." kezdetű rémképek egész sorát zúdította rám. Mi lesz szegény gyerekkel, ha elfelejti bekenni magát naptejjel, ha nem találja a sapkáját, ha nem ízlik neki az ebéd, ha összemarják a szúnyogok, ha feltöri a lábát a cipő, ha felhevült testtel ugrik a vízbe, ha nem talál kedvére való társaságot a táborban, ha hideg lesz, ha meleg lesz, ha esik, ha fúj, és egyáltalán mi lesz vele a mama nélkül. Elképedve meredtem az egyébként teljesen józan, racionális, kifejezetten értelmesnek tartott fiatal nőre, különösen, mert az izgatottság tárgyát talpraesett, okos 12 éves kislányát is ismerem, aki a "jég hátán is megél" gyerek prototípusa.
Aztán, ahogy tovább fűztük a szót derengeni kezdett valami. Igen, persze hogy aggódik a kislányáért, de aggodalma alapjában véve nem a szúnyogokról meg egyéb tábori kellemetlenségekről, hanem a leválás elkerülhetetlenül közelgő réméről szól. Hiszen mostanában egyre többször fordult elő, hogy a barátokkal, osztálytársakkal folytatott fecsegés, nevetgélés elhalkult, ha belépett a gyerekszobába, mind többször kapott hárító jelzéseket, ha érdeklődött az iskolai dolgok iránt. Pedig mennyire várta, hogy legyen végre csöppet önállóbb, tanulja meg végre egyedül bekötni a cipőjét, összerakni a tankönyveit, a mikróban megmelegíteni a vacsoráját! Mekkora örömmel konstatálta, mikor először lepte meg azzal, hogy kiteregette a mosott ruhát, mire munkából hazaért! Sőt, már főzött is néhányszor. Igaz, csak rántottát, meg meleg szendvicset, meg párszor mirelit pizzát, de mit lehet várni egy ekkora gyerektől! És most itt van, ma reggel vígan, a többiekkel viháncolva, épphogy visszaintegetve felszállt a vonatra, és elutazott abba a táborba. Új időszámítás kezdődött.
Szerző: M.
Küldje el ismerősének!
A városban agylágyító a hőség, aki teheti menekül a zöldbe, vízpartra, erdőbe, csobogó, hűs patak partjára, vagy jobb híján a (jó esetben légkondicionált) munkahelyére. A napokban egy ilyen városi oázisban futottam össze azzal az ismerős mamával, aki éppen aznap engedte el először "egyedül" nyaralni egyetlen csemetéjét. Érdeklődésemre, miért is olyan izgatott, a "mi lesz, ha.." kezdetű rémképek egész sorát zúdította rám. Mi lesz szegény gyerekkel, ha elfelejti bekenni magát naptejjel, ha nem találja a sapkáját, ha nem ízlik neki az ebéd, ha összemarják a szúnyogok, ha feltöri a lábát a cipő, ha felhevült testtel ugrik a vízbe, ha nem talál kedvére való társaságot a táborban, ha hideg lesz, ha meleg lesz, ha esik, ha fúj, és egyáltalán mi lesz vele a mama nélkül. Elképedve meredtem az egyébként teljesen józan, racionális, kifejezetten értelmesnek tartott fiatal nőre, különösen, mert az izgatottság tárgyát talpraesett, okos 12 éves kislányát is ismerem, aki a "jég hátán is megél" gyerek prototípusa.
Aztán, ahogy tovább fűztük a szót derengeni kezdett valami. Igen, persze hogy aggódik a kislányáért, de aggodalma alapjában véve nem a szúnyogokról meg egyéb tábori kellemetlenségekről, hanem a leválás elkerülhetetlenül közelgő réméről szól. Hiszen mostanában egyre többször fordult elő, hogy a barátokkal, osztálytársakkal folytatott fecsegés, nevetgélés elhalkult, ha belépett a gyerekszobába, mind többször kapott hárító jelzéseket, ha érdeklődött az iskolai dolgok iránt. Pedig mennyire várta, hogy legyen végre csöppet önállóbb, tanulja meg végre egyedül bekötni a cipőjét, összerakni a tankönyveit, a mikróban megmelegíteni a vacsoráját! Mekkora örömmel konstatálta, mikor először lepte meg azzal, hogy kiteregette a mosott ruhát, mire munkából hazaért! Sőt, már főzött is néhányszor. Igaz, csak rántottát, meg meleg szendvicset, meg párszor mirelit pizzát, de mit lehet várni egy ekkora gyerektől! És most itt van, ma reggel vígan, a többiekkel viháncolva, épphogy visszaintegetve felszállt a vonatra, és elutazott abba a táborba. Új időszámítás kezdődött.
Szerző: M.
Küldje el ismerősének!
