Hat kategóriában adtuk át a Páratlan Szülő Díjat olyan csodálatos és példaértékű szülőknek, akik minden nehézséggel megküzdve, egyedül nevelő szülőként adják meg gyermekeiknek a boldog és szép gyerekkort, hogy erős és életteli felnőtté cseperedjenek!

 Ők a 2022 évi Páratlan Szülő Díj díjazottjai:

 2022 Páratlan anyukája - Borszukovszky Petra

“Petráról nem tudtam, hogy ki ő és azt sem, mennyire fontos személy lesz az életemben. Hamarosan együtt jártunk az 5 hét korkülönbséggel született Miró és Mirkó fiainkkal tornázni, aztán
 játszóterezni, egymás mindennapjainak részeseivé váltunk. Egyedül maradni szivárvány babával a pocakban, egyedül várni, megszülni, küzdeni a szoptatásért, aztán a hozzátáplálással, a mozgásfejlődéssel, számolni a pénzt a hónap végén, visszamenni dolgozni, bölcsődébe-óvodába-fejlesztésre hordani, szerelmet, társat keresni-találni-szakítani, még az ő terheit is magára venni,
 segíteni, mindennek utána menni, nem nyugodni, költözni, előre menni, kipurcanásig, aztán egy éjjel alatt kifesteni a nappalit - terápiás jelleggel. Ez Petra.”

“Tamás gyermekotthonban nőtt fel és családjával semmilyen kapcsolata nem volt. Asztalos szakmát megszerezve került ki az állami gondozásból.
 Felesége elhagyta, s a közös házukból is menni kellett. Időközönként látogatta az 1 éves fiát, és a 2 éves lányát, akiket volt felesége nem megfelelően nevelt. A családvédelmi központnál sikerült elérni, hogy a gyerekek Tamáshoz kerüljenek, akiket nehéz anyagi körülmények között is nagy szeretettel egyedül nevel. A gyermekek a helyi katolikus iskola tanulói, tanulmányi eredményük jó. Művészeti iskolába is járnak, furulyáznak, néptáncolnak.
 Édesapjuk nemcsak gyermekeire figyel, önmagát is képezi. Asztalos szakmája mellé szakács végzettséget is szerzett, jelenleg pedig az érettségire készül. Karitatív tevékenysége példamutató. A görögkatolikus egyházközségben segíti a rászoruló embereket, ő maga is lehetőségeihez mérten adományoz. A környéken lakó idős embereknek segít bevásárlásban, kertgondozásban.
 Tamást kollégái és barátai is elismerik és respektálják szülői-nevelési teljesítményét. Teszi ezt úgy, hogy állami gondozottként semmilyen korábbi családképe, emléke nem volt.”

"Gizus két lánygyermeket nevel egyedül. Az idősebb Amál, halmozottan sérült , önálló életvitelre képtelen, közel 90 kg, 16 éves lány, aki állandó felügyeletet igényel, hiszen önállóan nem tud járni. A fiatalabb, Liza általános iskolás , okos, ügyes. A nap 24 órájában Gizus arra törekszik, hogy amire csak lehet megtanítsa lányait, ami érdekli őket, azt megnézhessék, amit szeretnek azt csinálhassák. Liza az iskolán kívül sok mindennel foglalkozik, sportol, táncol, kirándul....Amál is imád "szinte mindent" . Gizus koncentre, erdei kirándulásokra, sétákra, szinházba, múzeumba, egyéb közösségi rendezvényre viszi Amált is, aki csak tolószékben ülve közlekedik. A háztartási munkára is megtanítja őket természetesen a gyerekek képességeinek, lehetőségeinek megfelelően. Mindezek mellett Gizus hivatása a segítő szakma, - gyermekvédelem. A saját családi nehézségei mellett több, rábízott kliens "problémáját" is próbálja megoldani, segít, ahol csak tud. Széles ismeretségi körének köszönhetően több területen is akar, és tud is segíteni . (egészségügy, szórakozás, szociális szféra...) Gizus nem csak két szép lány páratlan szülője, hanem sok-sok rászoruló szülő, gyermek "SZÜLŐJE" is. Ezért ajánlom őt a Páratlan Szülő Díjra."

2022 Páratlan örökbefogadó szülője - Franyó Anna

"Sok évnyi sikertelen próbálkozás után, még párkapcsolatban élve, fogadta örökbe kisfiát.
Patrik koraszülöttként indult az életbe, megjárt csecsemőotthont, több nevelőszülőnél volt, mire közel 3 éves korában Anna megismerte.
Nem beszélt, nem is gőgicsélt, mozgása olyan fejletlen volt, hogy ugrálni, futni sem tudott; viselkedése azt mutatta, hogy minden porcikája tiltakozik az őt körülvevő világ ellen (tépte a haját, ütötte a fejét, bántotta magát, rombolta a fizikai környezetét). Ezért is szorgalmazta a miskolci gyermekvédelmi hatóság mielőbbi végleges elhelyezését.
Nem lakunk együtt, de nagyszülőként heti rendszerességgel találkozunk, így végigkövethettük a hősies küzdelmet, amivel lányom – épp a pandémia első hulláma idején – megalkotta a közös életüket. Szó szerint éjt nappallá téve dolgozott, hogy megélhetésüket biztosítsa, és a nappalt a gyerekkel tölthesse. Össze kellett csiszolódniuk, a többszörösen hátrányos helyzetű kisgyerek különleges bánásmódot, foglalkozást igényelt, rengeteg fejlesztést kellett számára megszervezni. Így szinte törvényszerű, hogy egyedül maradt.
Ez a folyamat ma is tart, a létfenntartás nehézségei mellett heti 3-4 rendszeres fejlesztés és a „páratlan szülő” mindennapos feladatai igencsak próbára teszik lányomat.
A rengeteg nehézség ellenére méltán büszke arra, hogy a kisfia nemcsak szépen növekszik, hanem hihetetlen tempóban fejlődik testileg és szellemileg egyaránt. Nemcsak a szülői, nagyszülői elfogultság mondatja velem, szakemberek (gyermekorvos, ortopéd szakorvos, neurológus, logopédus, óvónő) is elismeréssel nyilatkoznak Patrik külsejének, mozgásának, viselkedésének, érdeklődésének pozitív változásáról, beszéde fejlődéséről.
Nagyon sokat ledolgozott abból a hátrányból, ami az örökbeadásakor terhelte, és ezt saját igyekezete mellett a lányom tette lehetővé számára. Nagy kitartással, hittel, akaraterővel gondozza, nevelgeti, csiszolgatja. A munka és felelősségvállalás mellett természetesen a sok-sok szeretet tette és teszi lehetővé egy kis embernek, hogy minőségileg jobb, más életet élhessen, mint ami születési körülményei és első évei folytatásaként jutott volna neki.
Úgy érzem és gondolom, hogy nem szokványos élethelyzetében Franyó Anna nem szokványos erőfeszítéssel tiszteletre méltóan helytáll, és ezért javaslom a díjra."

2022 Páratlan közösségi szülője - Sándorné Kiss Barbara

"Sándorné Kiss Barbarát szeretném jelölni Páratlan Szülő Díjra, fiatalon még a 29 évét sem töltötte elveszítette férjét, aki 30 évesen korona vírusban hunyt el, 2021. március 19-én. Barbara egyedül maradt 2,5 éves fiával és héthónapos terhes volt második gyermekükkel. 10 éve ismerte meg férjét, mertek nagyot álmodni egy szabolcsi kisfaluból Nyírpilisről beköltöztek Debrecenbe, ahol a férj középiskolai mérnöktanár volt két középiskolában is tanított, Barbara egy fagyízóban volt bolthelyettes, hogy a család boldogulását meg tudják teremteni. Családi házat vásároltak, amihez hitelt vettek fel. Az első gyermek megszületését követően Barbara a gyermeket nevelte, a második gyermekét várva nem tudott vissza menni dolgozni, amikor a családot érte a tragédia ( férje nem volt lélegeztető gépen, már készült haza a kórházból, keringése összeesett és nem tudták a szakemberek sem megmenteni). Barbara és férje, Zoltán, kiegyensúlyozott harmóniában éltek, a tragédiával nem csak egy szerető férjet, családjáért mindent megteremtő apát, hanem az egyetlen kereső személyt is elveszítették. Debrecen első covid árvája gyermeke, Zoltán, lett. Abban a kilátástalan helyzetben a családja intelme ellenére, ő Debrecenben szeretet volna maradni és gyermekeinek mindent megteremteni, ahogy férjével eltervezték.
2021. májusában megszületett Péter, a második gyermeke, akit már édesapja nem is láthatott. A szüléssel járó pár napot sem tudta kipihenni, mert lelki fájdalma mellett a gyermekek nevelése adta számára a legnagyobb kihívást. A hiteltörlesztés, rezsi fizetés mellett, nem tudta gyermekei ruháit biztosítani, a szerénysége miatt jószándékú emberek, szervezetek adományait elfogadva ( ruhanemű, pelenka, babaápoló szerek stb) Zolika gyermekét is az oviba felajánlásokból tudta elindítani. Korábban már megszerezte a jogosítványt, de Debrecenben nem vezetett, a 1 hónapos pici baba mellöl ment vezetni gyakorolni, hogy gyermekei ellátása biztosítva legyen ( Pl orvoshoz, védőnőhöz, gyógyszertárba el tudjon jutni.) Ő nem csak anya és két szülő feladatát látja el naponta 48 órában, hanem szakács, cukrász, ács, festő, és sok szakma képviselőjét helyettesíti. Naponta főz, a fürdőszobát felújította, a kertben a hintát gyermekeinek összeszegelte, füvetnyír, kapál, gyümölcsvesszőt, zöldségeket ültet stb., hogy gyermekei részére minél egészségesebb alapanyagokból tudjon ételt készíteni. Barbi csokor megálmodója, esküvőkre, kisebb rendezvényekre készíti remekművét. ( amire sajnos idényjellegűen van igény). Gyermekeivel napi szinten minőségi időt próbál tölteni, játszótérre mennek, sokat sétálnak a környéken az udvaron játszanak, mesét mond nekik, mondókákat tanít, teszi úgy, hogy Debrecenben nincs közvetlen segítsége, rokonok ( mivel vidéken élnek). Tanul, amikor a gyermekei elalszanak, mert már tervezi, hogy gyermekei megélhetését tudja biztosítani( itt a lakhatás, rezsi, napi megélhetésekre kell gondolni).
A saját problémái mellett segíti, tanácsokat nyújt hasonló helyzetbe került szülőknek, akik megkeresik ( pl: mi a teendő hagyaték, árvaellátás igénylésekor, milyen szervezhez lehet fordulni gyermekes családokat ért tragédia esetén stb. )
Fiatal kora ellenére példa gyermekeinek, és mindannyiunknak, hogy egy fiatal asszony saját gyászát sem tudta feldolgozni, de gyermekeiért mindent megtesz terapeutához viszi a nagyobbikat. A megmaradt ruhákat, bébiételeket, kinőt pelenkát más rászorulóknak tovább adja. A Barbi csokor keretében kölcsön adja az általa készített asztaldíszeket olyan pároknak térítésmenetesen, akiknek nem telt volna rá, hogy ezzel és szebbé tegye mások esküvői napját. Javaslom a Páratlan Szülői Díj megítélésére, amennyiben mód és lehetőség van számára."

"Pétert 25 éve ismerem, barátnőm első szerelme, majd férje, hét közös gyermekük édesapja. 1999-ben összeházasodtak, majd 2-3 évente jöttek a csemeték, akiket szeretetben, gondoskodásban, a római katolikus egyház szellemiségében neveltek. A harmadik gyermeknél a család úgy döntött Péter marad GYES-en, amíg azután meg nem született a 4. gyermek. A hatodik gyermek születését követően feleségénél Gabinál rákot diagnosztizáltak, amelyet a hit erejével közösen sikerült legyőzni, akkor még nem sejtették, hogy sajnos csak átmenetileg. Hittek a jó Isten szeretetében. Majd megszületett a 7. gyermek, az 5. kislány. Még nem volt 5 éves, amikor újra kiújult a daganat. Péter mindenben támogatta, 100%-os energiát fordított a gyógyulás segítésére, a bíztatásra, a gyermekek gondozására és nevelésére munkája mellett.
Még egy éve sem laktak a a CSOK-ból épített első közös családi házukban, amikor szeretett feleségét 2020. januárjában magához szólította az Úr.
Azóta Péter munkáját nem feladva neveli a gyermekeket, akik közül mind tanul, még a legnagyobb is egyetemre jár. A hit segíti őt abban, hogy mindegyik gyermeket e szerint tudja az életre felkészíteni, hogy lehetőség szerint minden vasárnap mise után közösen tudjanak kimenni édesanyjukhoz.
Tapasztalom és látom, hogy a hit által a gyermekeken nem érezhető a törés édesanyjuk elvesztése miatt. Az édesapa szeretete, a hit általi elfogadása a történteknek, és az édesanyának a jelenlétét folyamatosan mutató, Rá mindig visszautaló emlékek felelevenítése, a Mami gyerekkori helyeinek újra és újra felkeresése, segíti a gyerekeket abban, hogy jelenlétét folyamatosan érezzék.
Teszi ezt Péter, az édesapa úgy, hogy tőle panaszszót, elkeseredettséget én még nem hallottam, csak az emlékekből az erőmerítést, amely segíti, hogy a gyermekek ne érezzék az űrt és a hiányt.
Példamutatás számunka, amely Péter részéről bizonyosan nem tudatos, mégis olyan lelki erőt sugároz, amely hitet és lelki békét ad még akkor is, ha nem, vagy most még nem értjük ennek miértjét."

 

 A tavalyi Páratlan Szülő Díj tavalyi nyerteseit és a róluk készült videókat a linkre kattintva tudod megnézni