Veszíteni tudni kell, tartja a mondás. Mégis, ez az egyik legnehezebben tanulható képesség az életben. Vagyis az, hogy hogyan nézünk szembe a kudarcokkal. Márpedig azt mindenki tudja, hogy az élet nem egy kipárnázott ösvény, hanem nagyon sok nehézséget is tartogat. Amikor egy gyerek sportol, előbb-utóbb megtanul veszíteni. És ez nem csak az egyetlen előnye a korai sportolásnak.
Peti tízéves, és rendszeresen úszóedzésekre jár. Néha fáradtan kel, és bizony a medencébe sincs annyira kedve beugrani, így a teljesítménye is elmarad a szokásostól. A kis Peti a szerencsésebbek közé tartozik, az edzője szép szavakkal biztatja, és elmondja neki, hogy majd lesz ez még jobb is. De ő szomorú, mert tudja, hogy rosszul úszott. Este végiggondolja, hogy mit rontott el, fejben újra leússza a távot, ezúttal hibátlanul, majd korán lefekszik, hogy másnap kipihenten menjen edzésre. És az ideje ismét jó lesz, az edző pedig megdicséri. Peti örül, és az iskolában az órákon is brillírozik. Ami itt történt, az több egy jól sikerült edzésnapnál, valójában ez a kisfiú a negatív érzéseit csatornázta át, és megtanulta azokat pozitívakká formálni. A kudarcra olyan választ adni, amely segíteni fogja őt az élet problémáival való megküzdésben. Felnőttként is.
A sport gyermekkorban is a fizikai és mentális jóllét alapja, de ennél jóval több. Már kisgyermekkorban segít a mindennapok menedzseléséhez szükséges koncentrációban, és jótékony hatása van a gyerekek iskolai teljesítményére is. Különösen nagy jelentősége van a testmozgásnak a speciális nevelési igényű gyerekeknél. Nem mindegy azonban, hogy milyen sportot választunk, az autizmussal élők esetében például előnyösebbek az olyan sportágak, amelyek kiszámítható környezetben végezhetők. Ilyen például az úszás, a jóga- vagy az atlétika.
Sok gyermek küzd figyelemzavarral, időnként nehéz megtartani a koncentrációjukat például az iskolában, a tanórákon. A csapatsportok, – ahol a kommunikáció és az asszertivitás nagy szerephez jut –, illetve a magas koncentrációs szintet igénylő sportok kifejezetten hasznosak az ő esetükben.
Nehézségek egyszülős családokban
Különösen fontos ez az egyszülős családokban, ahol a mindennapi teendőt egyetlen szülőnek kell ellátnia, és emiatt a testmozgásra sokszor már nem jut idő és gyakran pénz sem.
Az egyedülálló szülők általában különleges kihívásokkal néznek szembe gyermekeik sporttevékenységének támogatása során. Ezek a pénzügyi nehézségek, a munkahelyi kötelezettségek. Az egyszülős családokat épp emiatt szociálisan támogatni kell abban, hogy a sport része legyen a mindennapjaiknak.
Miért lenne mégis fontos, hogy a rendszeres sportot beépítsék az életükbe?
Tagadhatatlan, hogy az egyszülős családokban sokkal nehezebben oldható meg a gyerekek szállítása az edzésekre, különösen, ha több különböző korú gyerek is van a családban. Hasznos lehet, ha az iskola közelében találunk olyan sportklubot, ahol a testvérek sportolhatnak.
Ha rendszeres testmozgásról beszélünk, sokan idő- és pénzigényes tevékenységekre gondolnak, ezért inkább lemondanak a sportról. Pedig akár egy napi kiadós séta, közös kirándulások, szabadidős játékok is sokat számítanak.
A gyermekek a sport révén magabiztosabbak lehetnek, erősödhet az önbizalmuk, és sikerélményre tehetnek szert. Fontos azonban, hogy ennek az ellenkezője is előfordulhat, ha a sport a gyermek képességeinek nem felel meg, akkor ronthat az önbecsülésen, és kudarcélmények sorát is hozhatja. Ezért lényeges, hogy jól válasszunk sportágat, illetve, ha észleljük a vészjeleket, a motiválatlanságot, a gyerek rosszkedvét edzések előtt és után, keressünk fel egy sportpszichológust.