Ezért nem jó ötlet a közösségi oldalakon válni

Ha válunk, azt általában hangosan szoktuk. Dühösen, erőből, aztán jöjjön, aminek jönnie kell – ahogy a csövön kifér. Ezek a szokásaink attól sem változtak meg, hogy közben többszörös mikrofonon keresztül jutnak el a vitáink a világba – ilyen például a közösségi média. Ami mostanában az életünk. Lefényképezzük a reggelinket, posztoljuk a jókedvünket, írjuk, írjuk, írjuk az életünket és már rakjuk is ki azonnal, hogy lássa mindenki, aki akarja és azok is, akik nem.
Ezért nem jó ötlet a közösségi oldalakon válni

Reggeli kávé | HÍREKEzért nem jó ötlet a közösségi oldalakon válniAugust 8, 2017|egyszulo.huHa válunk, azt általában hangosan szoktuk. Dühösen, erőből, aztán jöjjön, aminek jönnie kell – ahogy a csövön kifér. Ezek a szokásaink attól sem változtak meg, hogy közben többszörös mikrofonon keresztül jutnak el a vitáink a világba – ilyen például a közösségi média. Ami mostanában az életünk. Lefényképezzük a reggelinket, posztoljuk a jókedvünket, írjuk, írjuk, írjuk az életünket és már rakjuk is ki azonnal, hogy lássa mindenki, aki akarja és azok is, akik nem. Illusztráció: William Iven/Unsplash Váláskor, szétköltözéskor azonban nagyon csínján kell bánni a kísértéssel, amit például a Facebook kínál. Kisebb és jóval kevésbé fontos dolgainkat is dokumentáltuk eddig is, ezután is – majd pont ez maradna ki? Pont ez, ami az adott pillanatban betölti az életünket. Ráadásul a Facebook jó terep ahhoz, hogy a bennünk lévő dühöt, amit már nem volt alkalmunk ráönteni, mégiscsak eljuttassuk hozzá. Ha direktben nem is, hát áttételesen. Ráadásul megüzenjük a barátoknak, ismerősöknek is, hogy mennyire nekünk van igazunk, neki pedig nem, soha és most sem. De ha válunk, ha szakítunk, tegyük azt kettesben és semmiképpen ne ország-világ előtt. Bármilyen csábító is, a lelki erőnk utolsó morzsájával álljunk ellen. Ha jót nem tudunk írni róla – és ilyenkor általában keveset tudunk -, inkább ne írjunk semmit. Ne posztoljuk ki, hogy mennyire mocsok módon viselkedett, ne nevezzük hazugnak, csalónak és alávalónak, bármennyire is nem jut róla eszünkbe semmi más. A gyerekünk apjáról/anyjáról beszélünk és lehet, hogy amint az első dühünk elmúlik, már bánni fogjuk. És mi felejthetünk, de az internet nem fog. A nagyobbacska gyerekek már maguk is használják a Facebookot – még elgondolni is rossz, hogy innen tudják meg, hogy anya és apa jövő hónaptól már nem lakik együtt. De ha most még kicsik is, néhány év múlva már nem lesznek azok és akkor könnyen belebotlanak abba, ami nem az ő fülüknek és főleg nem az ő lelküknek való. (Nemcsak a közösségi médiában, de semmilyen formában nem szabad a válás részleteit taglalni, amikor a gyerekek is jelen lehetnek. Amikor tele szájjal szidod a (majdnem) volt férjedet a telefonban, talán azt gondolod, hogy ilyenkor már biztosan alszanak. Aztán hátrafordulsz és ott áll a kisebbik a kinőtt pizsamájában, a maciját szorongatva és legszívesebben leharapnád a nyelved.) Egy válásnál mindig vannak helyzetek, amikor nagy levegőt kell venni és nem tízig, de legalább százig elszámolni, máskülönben nagy ordítás kezdődik, amolyan igazi hisztérikus módon, amilyet csak a filmekben látni. Néha nagyot kell nyelni, hogy mindez bent maradjon. Néha vissza kell fognod az ujjaidat, amikor már írnád a következő posztot. Ha ebben a kezdeti viharos időszakban meg tudod állni és nem csapsz oda, ráadásul úgy, hogy mindenki más is lássa, jobb eséllyel indultok azon a hosszú és nem mindig sima úton, amin mostantól továbbmentek. Ha nem is együtt, de ugyanannak a gyereknek a szüleiként.Tags:válásközösségi média