„Kiszámíthatóságot hozott az életünkbe”: egy váltott felügyelet története

Válás után a lelki traumákon kívül talán a legnehezebb azzal megbirkózni, hogyan neveljék tovább a szülők a közös gyerekeket. Magyarországon különösen nehéz a helyzet, hiszen a bíróság az esetek többségében az anyáknak ítéli a kicsiket, az apák pedig gyakran csak kéthetente vihetik el őket – ez pedig egyik félnek sem ideális. Nyugat-Európában éppen ezért egyre többen döntenek a megosztott felügyelet mellet, azaz a gyerekek egyik héten az apánál, a másikon az anyánál vannak. Elsőre ez ijesztőnek és szokatlannak tűnhet, de ahogy a Brüsszel és Budapest között ingázó Erika történetéből is kiderül, meglepően sok előnye van.
„Kiszámíthatóságot hozott az életünkbe”: egy váltott felügyelet története

Kanapé | TÖRTÉNETEK„Kiszámíthatóságot hozott az életünkbe”: egy váltott felügyelet történeteSeptember 11, 2017|Dobos ViktóriaVálás után a lelki traumákon kívül talán a legnehezebb azzal megbirkózni, hogyan neveljék tovább a szülők a közös gyerekeket. Magyarországon különösen nehéz a helyzet, hiszen a bíróság az esetek többségében az anyáknak ítéli a kicsiket, az apák pedig gyakran csak kéthetente vihetik el őket – ez pedig egyik félnek sem ideális. Nyugat-Európában éppen ezért egyre többen döntenek a megosztott felügyelet mellet, azaz a gyerekek egyik héten az apánál, a másikon az anyánál vannak. Elsőre ez ijesztőnek és szokatlannak tűnhet, de ahogy a Brüsszel és Budapest között ingázó Erika történetéből is kiderül, meglepően sok előnye van.  Illusztráció: Natalya Zaritskaya/Unsplash „Hat évvel ezelőtt döntöttünk úgy a férjemmel, hogy közös megegyezéssel különválnak az útjaink. A kislányunk akkor elsős volt, a kisfiunk pedig felső tagozatra járt. Mivel a férjem különleges munkarendben dolgozott, és sokszor hétvégén, ünnepnapokon is elszólította a kötelesség, én viszont irodai munkát végeztem, az tűnt a legmegfelelőbbnek, hogy nálam laknak a gyerekek. Ő hétvégenként vitte el őket, de mivel jóban maradtunk és a gyerekek is imádták az apjukat, természetesen bármikor elvihette őket hétköznap délután is, ha előre megbeszéltük” – mesélt a kezdetekről Erika. A módszer alapvetően jól működött, de – mint minden családban – így is adódtak problémák, amik csak sokasodtak, ahogy a gyerekek egyre idősebbek lettek. „A fiamnak és a lányomnak is nehézséget okozott, hogy az édesapjuk munkarendje miatt nehezen tudtak tervezni. Szívesen elmentek hozzá a hét közepén is, de soha nem lehetett előre tudni, hogy erre mikor adódik alkalom. A rugalmasság sok esetben előny, nálunk viszont egy idő után már kezdett nekik fárasztó és kiszámíthatatlan lenni, hogy mikor kinél lesznek” – mondta az édesanya. Adtunk neki egy esélyt Másfél évvel ezelőtt azonban történt valami, ami változásra kényszerítette a családot. „Felmondtak a munkahelyemen, ami nagyon fájdalmasan érintett. Kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam, de szerencsére nem kellett azonnal elhelyezkednem, így elgondolkozhattam, hogyan tovább. Az új párom Brüsszelben dolgozik, így először az volt a tervem, hogy a gyerekekkel együtt kiköltözünk Belgiumba. Az édesapjuk azonban ebbe nem egyezett bele. Ekkor merült fel, mi lenne, ha kipróbálnák a közös felügyeletet.”Erika számára nem volt teljesen ismeretlen ez a felállás, mert Nyugat-Európában több ismerőse is van, akiknél már hosszú ideje természetes a heti megosztás. A döntéshez viszont mindenképpen ki kellett kérni a gyerekek és a volt férj véleményét is. „Sokat segített, hogy már nagyobbak, valamint az is, hogy a férjem új élettársával és az én párommal is jóban vannak. Ezért amikor eljött az idő, mindannyian leültünk a nappaliban, átbeszéltük az új helyzetet és úgy döntöttünk, belevágunk. Nem mondom, hogy nem voltak félelmeink, és a gyerekek is vonakodtak az elején, mégis adtunk neki egy esélyt. A heti váltásnál az is elengedhetetlenül fontos, hogy az édesapa új párja is partner legyen, mert sokkal nagyobb feladat hárul rá ebben a felállásban. Én ebben is nagyon szerencsés vagyok, mert a volt férjem párja nagyon jó a gyerekeimhez, szeretettel, türelemmel és őszinte törődéssel gondozza őket” - mesélte az édesanya. „Mivel a gyerekeknek korábban az volt az egyetlen kérése, hogy ne kelljen másik iskolába menniük, abban egyeztünk meg a volt férjemmel, hogy a jövőben is közel lakunk egymáshoz, hogy ez se okozzon problémát. A két házban egyébként mindenük megvan, a szobáikon kívül a használati tárgyaikból, sőt még a ruháikból is akad bőven mindkét helyen” – tette hozzá Erika, aki most egy hetet Brüsszelben van a párjánál, egy hetet pedig itthon lakik a gyerekekkel, és minden hétvégén repülőre ül. Közelebb hozza az apát Azzal persze az egész család tisztában van, hogy ez egy merőben szokatlan helyzet, főleg Magyarországon, de az eltelt egy év tapasztalatai alapján egyáltalán nem működik rosszul. „Kiszámíthatóságot hozott az életükbe, amit a fiam és a lányom már nagyon régóta hiányoltak. Sokkal egyszerűbb így tervezniük az életüket, mindig pontosan tudják, hol lesznek. Ráadásul így jobb és tartósabb kapcsolatot alakíthatnak ki mindkét szülővel. A hagyományos modell egyik nagy hibája, hogy az édesapa nincs jelen a mindennapokban, nem lehet vele esténként elbeszélgetni, megosztani a titkokat, vagy csak éppen közösen nézni a tévét egy szerda délután. Itt viszont mindez megadatik” – sorolta az előnyöket Erika, aki azt sem titkolja, hogy a rendszerben nehézségek is akadnak. „Nekem nem probléma az utazgatás, de a gyerekeknek néha fárasztó, hogy hetente hurcolkodniuk kell a bőröndjeikkel. Hiába van mindkét helyen meg mindenük, mindig akad egy kedvenc ruha, egy könyv, vagy a gitár, amit visznek magukkal, nem beszélve a tankönyvekről és a sportfelszerelésről.  Úgyhogy minden héten alaposan át kell gondolniuk, mire lesz szükségük a következő egy hétben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem terhes számukra.” – tette hozzá. Erika szerint a környezetükből sokan nagyon kíváncsiskodtak, hogyan fogják bírni, de amikor látták, hogy működik, elismerték, hogy ez egy jó kompromisszum volt. Azt azonban még ő sem tudja, hogy ez a felállás meddig lesz tartható, hiszen, ha lesz munkahelye, már nem lehet megoldani, sőt két év múlva a fia is egyetemre megy, ami szintén sokat változtathat mindenen. Addig viszont nemcsak a gyerekeknek, hanem neki is van mit tanulnia. „Szerencsém van, hiszen az édesapjukkal folyamatosan kommunikálunk, így mindig tudom, ha valamelyikük beteg, vagy bármi baja van. Azt azonban nehéz volt megszoknom, hogy egy hónapban két hetet nincsenek velem, és amellett, hogy hiányoztak, hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek a rengeteg szabadidővel. Mostanra már tudom, hogy ilyenkor magammal foglalkozom, elintézem a nagybevásárlást és a saját dolgaimat. Úgy is mondhatnám, az egyik héten anya vagyok, a másik héten nő – mesélte Erika, aki reméli, hogy történetével segít a döntésben mindazoknak, akik eddig nem mertek belevágni a váltott felügyeletbe.Tags:egyszülőválásváltott felügyeletcsaládgyerekfelügyelet